János Bari: Egy érzés!

Egy érzés ami belülről szét szed.
Egy érzés amit nyugtatni nem lehet,
Olyan mint egy szikla, csak van és ki nevet!
Miért, miért játszol ilyen szerepet?

Valamikor régen, ketten együtt
Szemben a széllel ha kellett, mentünk!
Azt az érzést szeretném újra,
Hogy mi történt köztünk, azt senkise tudja!

Lehet nevetsz, ki röhögsz megint
De majd én leszek ki vissza tekint.
Majd egyszer jobban leszek elhiheted,
Amikor te sírsz és én nevetek!

Rossz voltál velem, de túlélem,
Éreztem, de már nem érzem.
Semmi nem állhat utamba majd,
Mikor én okozok neked sok bajt!

De, hogy is tudnám megtenni?
Hogy is tudnék bajt okozni?
Hisz még mindig szeretlek,
És hiába mondom, hogy elfeledlek!

Bennem van az a vágy, az érzés,
Miért vágyok rád? Ez a kérdés.
Miért érzem azt amit már nem akarok?
A szívem elöl, el nem szaladok

Ha mégis megpróbálnám,
Ne tégy mást csak, szólj rám!
Akadályozd meg a szívem zaját,
És Mindenféle gondját, baját! ♥